Túlléptem egy álmon, de utolért a végzet,
Belém szúrta kését, de sebem már nem vérzett.
Gyorsan elmúlt minden, ahogy jött úgy végzett,
Te is tudod milyen nem? Mikor a halál téged nézett.
Elvett minden érzést, már nincsen rajtam álarc,
Már nem kell ez az egész, nem kell a sok álharc.
Mutathatom valóm, mert én tényleg ez vagyok,
Ez van ezt kell szeretni, mert csak ennyit adtatok.
A föld lett az otthonom, a virágok meghallgatnak,
Hidd el barátom, akik gyengék meghalnak.
Én erős vagyok, mégis itt lent fekszem,
Mert mertem azt mondani, ennyi volt, befejeztem.
Voltam olyan merész, hogy szembe szálljak azzal,
Hogy e tettem után, ott álltok boldog arccal,
Voltam olyan nagylelkű, és önként távoztam,
De könnyen tettem, mert senkinek nem hiányoztam.
sze
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése