Hiába nézel,
Már nem engem látsz.
Azt hiszed ismersz?
Hidd el, te nem erre vágysz.
Hazug arcvonások,
Ez az én reszortom.
Elhiszed a mosolyom,
Pedig belül haldoklom.
Csupán csak álarc,
Rajta sok élettel.
Csupán csak álarc,
Amit egyből beveszel.
Bejegyezte:
Risupoems
4 megjegyzés:
rövid, egyszerű, de ütős. tetszett. egyébként az álarc "téma" volt, hogy engem is megihletett már egy vers erejéig.
:) hát mostanság elég gyakori az "álarc" viselése az embereken
igaz. nem bíznak a másikban, nem vállalják fel a saját énjüket :/
vagy csak nem akarják hallgatni az örökös "Mi a baj?" kérdést.
Megjegyzés küldése