Emlékszem és fáj. Könnyeim előbújnak
És életet adnak valami újnak
Ami még nem volt. Fájdalom
Ez most bennem az új hatalom
És nem tudok menekülni, kerget.
Mintha eddig nem kínzott volna eleget.
Eltapostam életem. Szemem lecsukódik
Álmomban minden ajtó becsapódik.
Ha a jövőre gondolok, nem látok mást
Csak egy üres lakást.
Egy üres szívet. Lélektelen halottá válva
Magányosan a sír előtt állva.
Emlékszem és fáj. Megtörtént
Miért nem dönthetünk önként?
Testem elgyengült, vihar képződik
Valami más kezdődik.
Siralmas.. sírok is. Könnyebb lesz
Majd megnyugszom, egy mosoly azzá tesz.
Búcsút mondok még egyszer..
Csak még egyszer...
Eltűnt a hold, a nap se jő már fel
A lelkemet nem én adtam el
Elvette az élet, reményeim meghaltak
Évek alatt a gonoszok már felfaltak.
Búcsút mondok utoljára
Elfáradtam.. a viszontlátásra.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése