Kérdezném, de nem lehet
Így tovább már nem mehet
Nélküled, s nem veled
Úgy megsúgnám most neked
Amit érzek egyedi
Álmaimat kergeti
Nem akarja engedni
Nem is bírlak feledni
Őrült vágyak kínoznak
De őszi széllel távoznak
Télen meg majd rád fagynak
Mondd, én miért imádlak?
Édes csókod elringat
Szívem lassan elszikkadt
Selymes hangod megnyugtat
Csupasz tested felizgat
Kérdezném, de nem lehet
Így tovább már nem mehet
Magányos szív mit tehet
Ha hiányzik a szeretet
sze
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
hét
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
aki ismeri Szabó Lőrinc életét, az megérti ezt a verset.
Érdemes elolvasni. Gyönyörű
vas
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (4)
Elhasznált kacat lettem
Egyedül a végtelenben
S most e sorokat írom
Üvöltök, amíg bíróm
Elhasznált kacat lettem
Nincs most senki mellettem
Egyedül nincs értelme
Ez már a pokol kényelme
Elhasznált kacat lettem
Egyedül a végtelenben
Könnyeim csordogálnak
Álmaim ketté válnak
Elhasznált kacat lettem
Nincs most miért élnem
Búcsúzom a világtól
Nem félek a haláltól
pén
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Mit nekem türelem, én várok ezer évig
Hosszú harc lesz, de túlélem a végsőkig
Jöhet csalódás, és megannyi bánat
De a végén úgyis, a szívembe zárlak
Nem adom fel, vérem csak érted pezseg
Életem nélküled hamar lepereg
Átgondoltam sokszor és arra jutottam
Érted bármit! Most őszintén szólottam
Átvészelek bármit, szíved tart életben
Hozzád bújni és elveszni a szemedben
Mindennél többet érsz, hidd el nekem
Általad már átgondoltam az életem
Hű vagyok szavaimhoz, megtartom ígéretem
Várok rád, egyetlen szerelmem
Én itt leszek bármikor, ha szükséged van rám
Én magamat neked, bármikor odaadnám
csü
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Szótlan szívemben szomorú érzelmek
Bánatos szememben keserű könnycseppek
Virágzó életem a föld alatt hever
Lábam előtt a múltam térdepel
Ajkamban méreg, sok kimondatlan üres szó
Egész testemben egy véget nem érő karó
Meghanyatlottam, már nem emelem fel fejem
Régen igaz volt, mára már csak ócska szerelem..
sze
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Azt értem, hogy az élet egy játék
De a szakadék szélén miért pont én állnék?
Tudom, hogy az érzelmek irányítanak
De mit érnének nélkülük a szavak?
Minden kudarc mögött ott egy lehetőség
De sokszor nem vesszük észre még
Csak búslakodunk, szidjuk a világot
Pedig ő tanít, még ha ezt nem is látjuk.
Az élet sivatag, benne apró kis virágokkal
Melyek együtt nőnek vidámsággal, kínokkal
Valaki hamar elhervad, valaki tán még kinyílik
Mely túléli a nehézséget és boldogan virágzik
De felfoghatjuk hibátlan harcnak,
Hiszen az élet nem vezet fejjel a falnak
Én ezt tudtam értékelni, nem hajtottam le a fejem
Hiszen jött valaki, akitől szebb lett az életem.
Minden más, ha nem egyedül kell csinálni
Jó ha van olyan valaki, aki melletted tud állni
Legyen az csak egy mosoly, vagy egy szelíd csók
Egy "Gratulálok", vagy egy gyengéd bók
De talpra állít, és könnyes szemed letörli
Lelkedben szunnyadó összes rosszat felőrli
Hidd el az élet, azért élet, mert élni kell
Találj egy társat. Majd akivel...
ked
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Egy átlagos napnak indult
Rossz dolgok sokasága
De ez teljesen elmúlt
Hisz arcod ragyogása
Elfeledtetett minden rosszat.
Ahogy néztem rád, arra gondoltam:
Ez a valóság? Velem történik?
Elején még gyávának éreztem magam
De tudtam ez hamar megváltozik,
Hiszen melletted minden jó volt.
Mellettem ültél s nézted szemem
A pillanattól elolvadtam.
Ahogy kezeden pihent az én kezem
S most már bátran szóltam
Szeretlek.
Egy rossz napból lett jó
S tudnod kell, gyönyörű vagy
A búcsúzás fájó
De tudnod kell velem vagy
Egész álló nap.
pén
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Emlékszem és fáj. Könnyeim előbújnak
És életet adnak valami újnak
Ami még nem volt. Fájdalom
Ez most bennem az új hatalom
És nem tudok menekülni, kerget.
Mintha eddig nem kínzott volna eleget.
Eltapostam életem. Szemem lecsukódik
Álmomban minden ajtó becsapódik.
Ha a jövőre gondolok, nem látok mást
Csak egy üres lakást.
Egy üres szívet. Lélektelen halottá válva
Magányosan a sír előtt állva.
Emlékszem és fáj. Megtörtént
Miért nem dönthetünk önként?
Testem elgyengült, vihar képződik
Valami más kezdődik.
Siralmas.. sírok is. Könnyebb lesz
Majd megnyugszom, egy mosoly azzá tesz.
Búcsút mondok még egyszer..
Csak még egyszer...
Eltűnt a hold, a nap se jő már fel
A lelkemet nem én adtam el
Elvette az élet, reményeim meghaltak
Évek alatt a gonoszok már felfaltak.
Búcsút mondok utoljára
Elfáradtam.. a viszontlátásra.
csü
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Álmodtam egy szigetet. Ezen a szigeten olyan élet honolt, amely teljesen eltér bármilyen földi ember elképzelésétől és olyan távlatokba kalauzol, amelyet csak az erős emberi fantázia tud elképzelni. Olyan dolgok sokasága található meg itt, amelyet nem a gyenge lélek és a hazugság irányít, hanem egy olyan érzelem, amelyet az emberek csak úgy hívnak: "szeretet". De mi is lehet ez a szeretet, amely sok ember életét megkeseríti, hiszen tévhitekbe csalja őket és aztán, mint elhasznált zsebkendőt úgy dobja el magától a használóit. Ez a szeretet az élet morbid játéka. Mégsem tudunk élni nélküle. De ezen a szigeten minden más. A sziget a "szeretet" szót úgy használja, ahogyan mi megálmodjuk. Itt létezik hűség, örök szerelem és feltét nélküli szeretet. Viszont valaki ez alól kivétel. Van a szigetnek egy lakója, aki másképp gondolja, és teljesen eltérő életfelfogással közelíti meg a dolgokat. Számára az élet nem csak arról szól, hogy elkötelezze magát és mindenkit szeressen, hanem hogy igenis át kell élni a fájdalmat, ahhoz, hogy jobb emberré válhassunk. A fájdalom edzi meg a szívet, tanítja a lelket és gondozza a kialakított képet a világról. A szigetet elárasztó öröm és boldogság, a pompázó kertek, házak, szökőkutak azt az érzést keltik, hogy minden jó és boldog. De Ő tudja, hogy nem az. A sok szín mögött megtelepszik a sötétség és vár. Várja, hogy egyszer szétroppantsa mind azt, amit felállított pont ezért. Hogy bosszút állhasson. Hiszen legyen bármilyen egy világ - független attól, hogy jó-e vagy rossz - a szomorúság és fájdalom alól egyik se kivétel. Az emberek önmagukat áltatják azzal, hogy elhiszik a mesét arról, hogy létezik "örök" és hogy létezik "szerelem". Ezek a szavak minden egyes kiejtés után egy apró heget vágnak az ember szívébe és onnantól nincs megállás. Gyarapszik és egyre inkább kiöli az érzelmeket és átveszi a hatalmat a szív felett..Álmodtam egy szigetet. De felébredtem. Nem tetszett amit ott láttam, mert az ember hiába képzeli el azt, hogy máshol jobb lenne, a hazugság és az utálat ellen nincs menekvés. De miért is menekülnénk? Mi emberek azért létezünk, hogy életünk során keresztül menjünk olyan dolgokon, amelyek csak megerősítenek és megtanítanak élni. Aki álomvilágban él és nem hagyja, hogy a szíve néha sírjon, az sose fog teljes életet élni. Lehet szeretni valakit, de ne vigyük túlzásba, hiszen egyszer úgyis véget ér. Lehet bízni, de ne hagyjuk, hogy emiatt kiderítsék a gyenge pontjainkat és alattomosan oda vájják a kést. Lehet haragudni, de nincs értelme. Az élet úgyis véges. Egy dolgot szabad csinálni, de azt teljes szívvel. Élni. Élni kell az életet, mert ha elhalasztunk dolgokat nincs visszaút. Mindig adni kell esélyt, és beletörődni abba, hogy pont azt nem kapjuk meg, amit szeretnénk, de ha olyan dologba törődnénk bele, amely csak látszólag nem jó, de később kiderül róla, hogy mégis csak olyan, mint amit szerettünk volna, akkor azt nem szabad eldobni és várni kell, hátha tényleg olyan, mint amit szerettünk volna egykor. Türelem kell, és az olyan türelem, amellyel együtt cselekszel is az élet ellen az egyetlen módszer, hogy túléld. Minden ember más, de az élet ugyanaz.
Ha elengeded megbűnhődsz. Ha élvezed? Próbáld ki.
