Vétek lenne szó nélkül búcsúzni,
Mint a folyót kar nélkül átúszni.
Vak embernek már nem számít a szépség,
Hiába erősebb benne minden érzék.
Láb nélkül elvész a romantikus séta,
Télen a naplemente, ugyan olyan béna.
Ki süket lett, életét nem járja át dallam,
A néma is akárhogy ordíthat, hogy meghalljam.
Mindegyik elveszít fontos értéket,
Mégis képesek élni teljes életet.
Mindenkiben van annyi erő,
Hogy a saját életében mindig ő legyen a nyerő!
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése