Mint kihűlt csillag
Bolyongva fent az űrben,
Lettem egyedül hirtelen
Ártatlan kis életemben.
Száz meg száz csodát,
Tettem azért, hogy más
Boldogságát felépítsem.
Szép tett mi tagadás.
De beláttam, hiába..
Az egész csak ócska illúzió,
Hiszen az ember féreg,
Egy absztrakt vízió.
Én, mint elhalt JÓ,
Lettem magamban, egyedül.
Én, ki újjá született Rossz,
Lettem romlott, legbelül.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése