Várom a csodát, mert még hiszek a mesékben,
Én próbáltam a jót látni minden reményben,
De mit kaptam mond, mit adtál nekem?
Miért próbáltál így becsapni engem?
Miért hiszem azt, hogy a mély pont az otthonom,
Hogy az életem újra kéne kezdenem, s nem folytatnom?
Nem fogok meghunyászkodni, én nem hajolok meg.
Csinálhatsz bármit, de én büszke emberként halok meg.
Várom a csodát, mert hiszek a jelekben,
Még ha az összes pici, jelentéktelen.
Tudom, hogy eljön a nap, és majd érted élhetek,
Most még csak várok, többet sajnos nem tehetek.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
az a második versszak :O néha úgy érzem mintha rólam írnál o_o na mindenesetre sok dologban egyetértenénk
hát az én verseimben sokszor mások érzései is megtalálhatóak, ilyen az ember:]
Megjegyzés küldése