Risu-Poems

Azt hittem jó lesz, és számítani fogok valamennyit,
De az egész hazugság volt. Nem érek én semennyit..
Egy szív nem fog miattam megdobbanni,
Én voltam az ostoba, hogy ezt elakartam hinni..

Azzal nincs baj, hogy a magány öleli át a napjaim,
És hogyha szeretetre vágyóan tárom ki karjaim,
Akkor nem kapok semmit. De az nagyobb baj,
Hogy az életemben a csönd a legelviselhetetlenebb zaj.

Nem bánkódom, hogy nem kellek neked, hiszen megértem.
Megértelek, hisz neked több kell, csak ennyit értem.
Jobb lenne, ha eltűnnék, hiszen miért rontsam itt a levegőt?
Ha már nem kaphatom meg...Pedig én tényleg szerettem őt.