Risu-Poems

Az ecset én vagyok, az életem a palettám.
Nem vagyok művész, elítélően nézhetsz rám.
Ki vagyok én, hogy a sorsom én fessem,
De nem bánom, amit ez idáig tettem.

Festek színeket, hogy ne legyen magányos,
Festek embereket, hogy legyenek barátok.
Az eget kékre festem, hogy legyen jó idő,
A többit rá festi, majd a közel jövő.

Összeáll a kép, megjelenik az életem,
Az egész egybe folyt, az egész lényegtelen,
De az én életem, és büszke vagyok.
A következő képre, tán többet alkotok.