Egy rózsa szál volt, hervadatlan pihent.
Az éjszakába nyúlt, aztán arrébb billent.
Kidugta fejét, az alkonyodott tájra,
De elkókadt, haragudott a világra.
Illatfelhőt nem árasztott magából,
A színe elfakult, már nem látszott távolról.
Éldegélt, egyedül a semmiben,
Nem bízott holmi, jöttment idegenben.
Egy szép napon, egy kislány járt arra,
Érthetetlen vigyor ült ki édes arcára,
Kezébe tette, a kókadt virágot,
Amely életre kelt, s már szerette a világot.
Bejegyezte:
Risupoems
1 megjegyzés:
"rózsáról" volt szerencsém már nekem is verset írni :)
Megjegyzés küldése