Álmaimban láttam a kék eget,
De felébredtem, mert jött egy szörnyeteg.
Elrabolt, s nem engedett
Rémálmok gyűltek, sötét fellegek.
Ártatlan voltam, oly védtelen.
Minden elhomályosult hirtelen.
Később körbe nézek, sehol egy lélek
Zavarban vagyok, semmit sem értek
Szilárd föld alattam, ködbe veszett élet
A szörnyeteg eljött, ez a végítélet
Megragadta testem, levitte a mélybe
Félúton megállt. Mi jutott eszébe?
Összeesve a szemembe nézett
Bocsánatkérően, még egy utolsót lépett
Rájött arra, hogy akit elrabolt
Az az életben, csak egy porszem volt.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
szép, tetszik, jó lett nagyon, de a vége azaz inkább az utolsó sor nekem kicsit zavaros. olyan nem oda illő... vagyis, hogy... én személy szerint valami másra vártam befejezésnek
ez már csak egy ilyen dolog, az élet is zavaros;) és sose azt kapjuk amit elvárunk:)
Megjegyzés küldése