Volt egy csatám, de feladtam
Sorsom segített, hogy ennyiben hagyjam.
Átküzdöttem napokat, hónapokat
De a képembe kaptam a hazug arcokat
Feladtam, mert úgysem kaphatom meg
Nincs értelme, most már tényleg.
Szívem akarata nem teljesülhet
Csak a viszonzatlan szeretet érvényesülhet.
Elhagyom magam, az aki eddig voltam
Kihasználták, hogy a lelkemmel csak jót adtam
De mindenki eldob, vagy két perc alatt elfelejt
Hát minek kell az élők sorába egy ekkora selejt..
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
ismerős ez az érzés... hajaj de még mennyire. fel a fejjel! biztos hogy fontos vagy nem is egy embernek akik soha nem felejtenek el téged :)
reméljük.:)
Megjegyzés küldése