"Sziklán szunnyadó indulat
Mélyből kirobbanó gyűlölet
Lángra lobbant harag
Frissen virágzó alkonyat
Árral úszó bánat
Szemből jövő áradat."
Hagytam e pár sort párnája szélén
Visszanéztem az utca végén
Sóhajom elárulta, hogy nehéz lesz
De kértem szívem "Csak most eressz"
Utamon kísért a gondolat
"Vajon mit érez, mit gondolhat?
Érti e a sorokat? Tudja mit érzek?"
E közben a messzi távolba nézek.
Megpihentem valahol, távol tőle
Nehéz volt kimozdulni mellőle
De hagytam neki pár sort
A papír másik oldalán, mely így szólt:
"A szikla kihűlt, már nyugodt
Felszáradt minden, amely mélyről jött
Elaludt a láng, békében pihen
Feljött a nap, illat terjeng a réten
A vízesés elfojtott mindent
Ne sírj. Tudd szeretlek itt bent."
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése