Könnyeimbe fagyva vérzek tényleg
Meghaltam..Elmúltam..Örökké végleg
Szánalmas napjaim utolsó órája
Rá gondolok..Bizony. Ő rája
Féltve őrzött titok volt minden lélegzet
A pokol bugyraiban egy alak megkérdezett
"Mit keresek itt? Én mindig is jó voltam"
Mégis egy prosti mellett feküdtél holtan
Kemény az élet, de valaki megszokja
Valaki álmot kerget, de valami lerombolja
Valaki célokat tűz ki, de nem teheti meg
Valaki bűnöző, s szabályokat szeg
Az élet nehéz, mégis így szeretjük
Az élet apró örömeit sokszor elfelejtjük
A problémákat olykor rosszul kezeljük
És a múltat könnyes szemmel temetjük...
Látod hova jutottam
A pokol lett az otthonom
Hidd el..Én sem így akartam
Mégis ezt hozta a sorsom
A temetésen nem volt senki
Csak a halk gyász hegedűje
Úgy érzem elhagyott mindenki
Én voltam az..kinek nem volt élete..
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése