kép: http://www.flickr.com/photos/dodie14
Elfáradtam, már pihenni is nehéz
Mégis a halál után futni, oly merész
Becsuknám a szemem, és elfeledném életem
Hogy miért születtem meg? Magam sem értem
Annyi csalódás, övezi az életem
A kín keserves sírás hangja szemtelenül végtelen
Hiányzik a boldogság, legalább egy percre
Át akarom érezni így hosszú idő után végre
Elfáradtam, már csak a gondolatom járkál
Isten oda fent, napokat számlál
Kilehelem utolsó mondatom is..Megkönnyebbülök
A halál szaga miatt, lassan elszédülök
Azt hiszem itt a vége, nincsen már folytatás
Elkezdődhet, a szokásos szertartás
Elbúcsúzom magamtól, hisz mindig magányos voltam
Ég veled te öreg róka..Pihenj most már holtan.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Tipikus Risus vers:)
Tetszik, szép lett és kifejező:)
köszönöööööm =)
Megjegyzés küldése