Risu-Poems

Kérdezném, de nem lehet
Így tovább már nem mehet
Nélküled, s nem veled
Úgy megsúgnám most neked

Amit érzek egyedi
Álmaimat kergeti
Nem akarja engedni
Nem is bírlak feledni

Őrült vágyak kínoznak
De őszi széllel távoznak
Télen meg majd rád fagynak
Mondd, én miért imádlak?

Édes csókod elringat
Szívem lassan elszikkadt
Selymes hangod megnyugtat
Csupasz tested felizgat

Kérdezném, de nem lehet
Így tovább már nem mehet
Magányos szív mit tehet
Ha hiányzik a szeretet

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.


aki ismeri Szabó Lőrinc életét, az megérti ezt a verset.
Érdemes elolvasni. Gyönyörű

Elhasznált kacat lettem
Egyedül a végtelenben
S most e sorokat írom
Üvöltök, amíg bíróm

Elhasznált kacat lettem
Nincs most senki mellettem
Egyedül nincs értelme
Ez már a pokol kényelme

Elhasznált kacat lettem
Egyedül a végtelenben
Könnyeim csordogálnak
Álmaim ketté válnak

Elhasznált kacat lettem
Nincs most miért élnem
Búcsúzom a világtól
Nem félek a haláltól

Mit nekem türelem, én várok ezer évig
Hosszú harc lesz, de túlélem a végsőkig
Jöhet csalódás, és megannyi bánat
De a végén úgyis, a szívembe zárlak

Nem adom fel, vérem csak érted pezseg
Életem nélküled hamar lepereg
Átgondoltam sokszor és arra jutottam
Érted bármit! Most őszintén szólottam

Átvészelek bármit, szíved tart életben
Hozzád bújni és elveszni a szemedben
Mindennél többet érsz, hidd el nekem
Általad már átgondoltam az életem

Hű vagyok szavaimhoz, megtartom ígéretem
Várok rád, egyetlen szerelmem
Én itt leszek bármikor, ha szükséged van rám
Én magamat neked, bármikor odaadnám

Szótlan szívemben szomorú érzelmek
Bánatos szememben keserű könnycseppek
Virágzó életem a föld alatt hever
Lábam előtt a múltam térdepel

Ajkamban méreg, sok kimondatlan üres szó
Egész testemben egy véget nem érő karó
Meghanyatlottam, már nem emelem fel fejem
Régen igaz volt, mára már csak ócska szerelem..

Azt értem, hogy az élet egy játék
De a szakadék szélén miért pont én állnék?
Tudom, hogy az érzelmek irányítanak
De mit érnének nélkülük a szavak?

Minden kudarc mögött ott egy lehetőség
De sokszor nem vesszük észre még
Csak búslakodunk, szidjuk a világot
Pedig ő tanít, még ha ezt nem is látjuk.

Az élet sivatag, benne apró kis virágokkal
Melyek együtt nőnek vidámsággal, kínokkal
Valaki hamar elhervad, valaki tán még kinyílik
Mely túléli a nehézséget és boldogan virágzik

De felfoghatjuk hibátlan harcnak,
Hiszen az élet nem vezet fejjel a falnak
Én ezt tudtam értékelni, nem hajtottam le a fejem
Hiszen jött valaki, akitől szebb lett az életem.

Minden más, ha nem egyedül kell csinálni
Jó ha van olyan valaki, aki melletted tud állni
Legyen az csak egy mosoly, vagy egy szelíd csók
Egy "Gratulálok", vagy egy gyengéd bók

De talpra állít, és könnyes szemed letörli
Lelkedben szunnyadó összes rosszat felőrli
Hidd el az élet, azért élet, mert élni kell
Találj egy társat. Majd akivel...

Egy átlagos napnak indult
Rossz dolgok sokasága
De ez teljesen elmúlt
Hisz arcod ragyogása
Elfeledtetett minden rosszat.

Ahogy néztem rád, arra gondoltam:
Ez a valóság? Velem történik?
Elején még gyávának éreztem magam
De tudtam ez hamar megváltozik,
Hiszen melletted minden jó volt.

Mellettem ültél s nézted szemem
A pillanattól elolvadtam.
Ahogy kezeden pihent az én kezem
S most már bátran szóltam
Szeretlek.

Egy rossz napból lett jó
S tudnod kell, gyönyörű vagy
A búcsúzás fájó
De tudnod kell velem vagy
Egész álló nap.