Risu-Poems

Végtelen az út, mégis ezen járok
Mikor lesz vége? Én is arra várok
Keresem boldogságom, hátha itt sikerül
Hátha megtalálom és egy álmom teljesül

De nincs vége soha, én csak megyek és megyek
Nem tudom már én se, hogy minek
Minek keresek, hisz látod mivé lettem
Egy csőd vagyok, ilyen az életem

Nem adom fel, ha törik, ha szakad
Ha magamba fordulok nem leszek majd szabad
Hisz virágzik bennem, az új élet, érzem..
De kibírom? Őszintén kérdem

Egy reményem maradt, az hogy rád gondolok
Te vagy bennem, miközben az utamon járok
Nem feledem el, hogy kiért is szenvedek
De jó érzés, így most kínomba nevetek

Jó érzés, hiszen te vagy a mindenem
Érted úgy érzem érdemes szenvednem
Csak egy reményem maradt, és az pedig te vagy
Remélem ha vége, együtt maradunk mindörökre.