Risu-Poems

A sorsom, mely alakítja életem
A sors, mely felülmúlja képzeletem..

Tudja mivé leszek, tudja mikor hibázok
De soha nem szól semmit, ezért soha nem vigyázok
Akaratlanul bántom meg azt, akit nagyon szeretek
Emberi hiba, én mégsem nevetek
Bánom, hogy megtörténik, bánom, hogy így alakul
Nem tudok mit tenni, így hát azt veszem alapul
Hogy mindenki megértő és nem rest bocsájtani
Hogy geci voltam? Én felmerem vállalni
Aláírom a tetteim és becsülöm az igazat
Ezen majd a jó nép büszkén elcsámcsoghat

A lényeg az, hogy a sorsom mely irányít
Bár nem tudok róla, mégis utamon ő vitt
Mindenkitől elnézést, ha egyszer megbántottam
Ha egyszer is valakire, bármi csúnyát mondtam
De higgyétek el, ti többször okoztok fájdalmat
Csak nem veszitek észre. Ez az ami felbosszant..

A sorsom uralja, minden lépésem
És én most tényleg, azt hiszem, ÚGY ÉRZEM
Hogy elhagyott.. Hogy nincsen már többé
Ahogy a szavaim én is úgy válok köddé..