Hiába szól most szomorú dal,
Az én kedvemet nem rontja el.
Hiába fúj most lassan a szél,
A könny a szememben többé nem él.
Hiába látom, hogy nem vagy boldog,
Én csak hozzád bújok, de semmit nem mondok.
Hiába érzem, hogy bús arcod fáradt,
A szemedbe nézek és örülök, hogy látlak.
Hiába hideg a hajnal az utcán,
Kézen fogva, együtt a járdán.
Hiába várod, hogy elmondjam neked,
Hidd el én sem tudom, miért szeretlek.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
szép :)
csak egyszerű:)
Megjegyzés küldése