Kerestem az elmémben, olyan szavakat,
Amivel leírhatnám, hogyan érzem magamat,
De hogy őszinte legyek, egyet sem találtam.
Most tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam?
Hát jó, kezdjük akkor az elején.
Én lennék most, az az egyén,
Akiről.. Megtudhatsz mindent,
Hogy mit érez mélyen belül, mélyen itt bent.
Hosszú hajam van, egy átlagos arccal,
Mégis elítélnek, ok nélkül, lenéző szavakkal.
Nem vagyok gazdag, nincsen márkás cuccom,
Amit magamra veszek, azt büszkén hordom.
Nem vagyok cingár, de nem vagyok dagadt sem,
Mégis legtöbbször, én vagyok a gyengébb láncszem.
Sokan csúfolnak, és azt hiszik ez poén,
De vállalom az arcom és büszkén mondom: enyém!
Sok embernek segítek, mert lelkizős vagyok,
Hidd el ember, én neked csak adhatok.
Persze kihasználod, mert gerinctelen féreg vagy,
De mégsem én leszek, aki majd téged magadra hagy.
Nagy szívem van, és szüntelenül dobog,
Az hogy téged nem izgat, az egy másik dolog.
De hidd el nekem, én őszintén szeretek,
Bár tudom, hogy manapság nem ez kell nektek.
Próbálom nem feladni, és egyszerű ember lenni,
De ha ilyenek vagytok, hogy fog ez majd menni?
Hiába várom azt, hogy te majd megértesz engem,
De nem is vagyok fontos, mikor írtál nekem?
Amivel leírhatnám, hogyan érzem magamat,
De hogy őszinte legyek, egyet sem találtam.
Most tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam?
Hát jó, kezdjük akkor az elején.
Én lennék most, az az egyén,
Akiről.. Megtudhatsz mindent,
Hogy mit érez mélyen belül, mélyen itt bent.
Hosszú hajam van, egy átlagos arccal,
Mégis elítélnek, ok nélkül, lenéző szavakkal.
Nem vagyok gazdag, nincsen márkás cuccom,
Amit magamra veszek, azt büszkén hordom.
Nem vagyok cingár, de nem vagyok dagadt sem,
Mégis legtöbbször, én vagyok a gyengébb láncszem.
Sokan csúfolnak, és azt hiszik ez poén,
De vállalom az arcom és büszkén mondom: enyém!
Sok embernek segítek, mert lelkizős vagyok,
Hidd el ember, én neked csak adhatok.
Persze kihasználod, mert gerinctelen féreg vagy,
De mégsem én leszek, aki majd téged magadra hagy.
Nagy szívem van, és szüntelenül dobog,
Az hogy téged nem izgat, az egy másik dolog.
De hidd el nekem, én őszintén szeretek,
Bár tudom, hogy manapság nem ez kell nektek.
Próbálom nem feladni, és egyszerű ember lenni,
De ha ilyenek vagytok, hogy fog ez majd menni?
Hiába várom azt, hogy te majd megértesz engem,
De nem is vagyok fontos, mikor írtál nekem?
Igen, bevallom. Egyedül érzem magam,
Jó lenne szeretni, de ennyiben kell hagyjam.
Kitaszított vagyok, mert a külsőm nem felel meg,
Mit érek a belsőmmel, ha az már rég nem lényeg..
2 megjegyzés:
az utolsó versszakot szóról-szóra szintén vallom
ja elég szomorú..=/
Megjegyzés küldése