Bennem a szerelem bizonytalan
Úgy járok, kelek, mint egy hajléktalan
Egyedül, komótosan szedem a lábam
Örülök, hogy végre..Rád találtam
Rád találtam, magányos voltál
Nem hallottál, semmit se szóltál
Ültél egyedül, magányos csendben
Néha azt motyogtad "Minden rendben"
Leültem melléd, fejemet válladra hajtottam
Én is csöndben ültem, semmit nem szóltam
Bele néztem szemedbe, láttam üres lelked
Mégis úgy éreztem, szerelmes a szíved
Ültünk tehát ketten ős idők óta
Ki tudja mi történt azóta
Titok maradt, a mi kis szerelmünk
Mert csendben, magányosan egymás mellett ültünk
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Újra erőt vettem magamon, csak, hogy leírjam gondolataim.
Mostanában ismét olyan kesze-kusza minden. Jön a nyár, de
valahogy nincs meg az a különös izgalom, vagy rajongás, ami
ilyenkor megszokott lenni. Hisz miért kéne rajonganom egyáltalán..
Ugyanolyan szar lesz, mint a többi, soha nem csinálok semmit.
Pedig lehetne. Úgy tűnik bennem van a hiba, tennem kéne azért, hogy
ne legyen unalmas. Lehet az lenne a legjobb, de valahogy mégse megy.
Csak álmodozom itthon, és arra gondolok, hogy: "De jó lenne.."
Minden olyan kesze-kusza. Nincs mit tenni. Meg ez a különös érzés, mely
folyton cincálja a belső szerveim nyugalmát.. De nincs mit tenni.
Csak kinézek az ablakon, olykor-olykor elengedek egy könnyed sóhajt,
becsukom a szemem, és reménykedem. Reménykedek, hogy egyszer
fel enged a zár, és újra tudok előre nézni és nem a vak homályba..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Merengek, gondolkodok, mikor lesz már jó
Mikor lesz az életem szikrázó
Tudom nem érdemlem, de nem bánnám
Ha magamat a tükörben mosolyogva látnám
Hiába ücsörgök, és várok
Csak jobban süpped alattam az árok
Végül elnyel és szép csendben megfolyt
Helyére kerül, egy színtelen mély folt
Egyedül vagyok, már meg sem lepődök
Hogy mit rontottam el? Én is ezen tűnődök
Írhatnék száz sort, de egy sorral is beérem
Aláírásnak pedig, használom a vérem
Sose gondoltam volna, hogy majd egy lyukban heverek
És hogy elvész minden, amit nagyon szeretek
Elvészel te is, a családom, a hazám
Semmi nem úgy történik, ahogy én azt várnám
Érzem a kínt, kezd leperegni az utolsó szalag
Fel sem tudom dolgozni, oly gyorsan szalad
Felnézek a sötétségre, és becsukom a szemem
Hátra dőlök, az eszméletem csendben elvesztem
Már kezdek eggyé válni a nyomasztó földdel
Már kezdek eggyé válni a süvítő széllel
Már kezdek eggyé válni a virágzó réttel
Már kezdtem elhinni..Hogy bármit is érzel..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Ritka és bájos
Most ez a pillanat
Kihalt a város
Egy szem pillantás alatt
Üres lett a levegő
Felhők sorakoztak
Csak úgy zuhogott az eső
S vígan daloltak
Szürke lett az égbolt
És csönd uralkodott
Kicsit kényelmetlen volt
Ő mégis mosolygott
Elázott mindenem
És Ő sem panaszkodott
Egy szivárvány hozott nekem
Felejthetetlen pillanatot
Hideg lett a levegő
És libabőrös lettem
Rájöttem..Kell nekem Ő
Mindig is szerettem
Az igazság kiderült
És szertefoszlott minden felhő
Minden erőm kimerült
Míg rájöttem, hogy a mindenem: Ő
Sütött a nap végre
A madarak repdestek
Felnéztük az égre
S csókkal vetettünk véget ennek..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Szótlan vagyok. Mély bánat nyomaszt
Ez az érzés sírásra fakaszt
Nem könnyű elviselni a sok kínt, s nyomort
De mégis sikerül, elengedni egy mosolyt
Az álarc, melyet régóta hordok
Sikeresen elrejti, hogy miért nem vagyok boldog
Régóta várom, hogy őszinte legyen
És az istenem magához vegyen
Mindennap azt kérem, hogy más legyen a holnap
Mindennap bennem a remények meghalnak
Mond, miért boldogak a holtak?
Hisz nincs semmijük, mégis békében nyugszanak
Nincsen más vágyam, csak, hogy ölelj erősen
És, hogy sose érjen véget
De nekem már mindegy, úgyis rossz minden
Hagyjuk az egészet.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Én: Kérdezhetek valamit?
Ő: Kérdezz.
Én: Van esélyem?
Ő: Van.
Én: Kinél?
Ő: Aki a legjobban megérdemel téged.
Én: De olyan nincs..
Ő: Tudom.
Én: Akkor?
Ő: Sajnálom..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
megírtam egy versem 2. részét és együtt teszem fel őket ha nem gond :) (nem baj ha már volt;D)
Reménytelen I.
Szerelmes vagyok. Legalábbis azt érzem
Bár még én magam sem értem
Alig ismerlek, egyszer ha láttalak
Lehet nem is te voltál, én még így is imádlak
Rettentő olyas valakit szeretni
Akiről azt se tudod, hogy kicsoda
És mégsem akarlak elfelejteni
Hisz én csak érted vagyok oda
De te nem ismersz, azt se tudod kivagyok
Nem tudod mikor mondok igazat, vagy hazudok
Nem tudod hogy nézek ki, nem tudsz semmit
És én sem tudom, miért vagyok még itt
Most is nézlek, szinte előtted állok
Kezemben a papír, melyre sorokat írok
Átnézel rajtam, de én csak írom mit érzek
Kívül nem látszik, de belül már elvérzek
Egy kis idő után, eljött kire vártál
Engem meg egyedül itt hagytál
Be esteledett. Még itt vagyok
Azóta is csak sorokat írok
Szüntelenül írok, könnyem áztatta lapon
Addig állok itt, amíg egy szép napon
Össze nem esek, és nem jössz hozzám
Az utolsó sor: Szeretlek drágám..
Reménytelen II.
Eltűnt a nap.. térdre rogytam
Nem találom a lapot, amelyre írtam
És nem vagy itt, hogy felsegíts
Hogy nyugodt álomra szenderíts
Haza ballagok komótosan
Sivár idő közepette
Semmi nem köszönt otthonosan
Az ördög a sok színt az agyamból kitépte
Még mindig nem ismersz és rettentően fáj
Közeleg a tél, minden madár messze száll
Csak én vagyok itt, és várlak szüntelen
Fel vagyok öltözve, bár szívem még meztelen
Már nem látlak. Miért mentél el?
Hisz még irántad tele vagyok érzelemmel
S te sem látsz, soha többé nem fogsz
És az állapotomért nem is aggódsz
Lehet fel kéne adnom, és befejezni
Este az ágyamban csak a párnát ölelni
Könnyes szemmel reggel felébredni
És az életemtől kedvesen búcsúzni..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Széttépett nemzett lettünk
Pedig egykor nagyok voltunk
Nézzétek mi jutott nekünk
Mennyit ér már a mivoltunk
Hiába folyik benned az ősi vér
Amely megmutatja hová tartozol
Most miért nincs fellázadva a tér
Ahol bajtársunk szónokol?
Nincsen már zászló
Melyet egykor dicsőn mutattuk
Hová tűnt minden szép és jó
És a víg idő, amelyet együtt múlattuk
Eltűnt a nép, porba veszett
Az egész mára már csak szánalom lett
Minket egy másik ország csúnyán megvett
És már én sem vagyok az, ki egykor veled nevetett.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Szívemben egy dobbanás keseríti az életem
Züllött, szomorú szerelem keseríti vérem
Egy szó, mely lényegesen erősebb mindennél
Ritka az érzelem, nem lehetne szegényebb ennél
Eddig nem volt senki, kiért élnék halnék
Te lettél az, kiért mindent megadnék
Lettél szívem egyetlen szerelme
Egyetlen, kiért az összes férfi megveszne
Kétség kívül te vagy az.
Te vagy az, ki szívem örökös fájdalmát okozza
Éden kertbe vágyó létezésem fokozója
Gerjedek hangod által, és szépséged elvarázsol
Egy kérdés, melyre csak a te szíved válaszol
Dereng valami? Remélem meghallgatsz.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Manapság rám jár a rúd rendesen. Mindenki életében van szerencsés
és szerencsétlen nap. Hát velem mostanában az utóbbi történik. Hogy miért?
Mert egy hasztalan senki vagyok. Tényleg.. Igazából én nem vagyok jó semmire.
És ez nem önsajnáltatós duma, és nem szeretném azt se, ha azt mondanák:
"Ne legyél már ilyen hülye gyerek", vagy ehhez hasonlóak. Nem érdekel.
Én tudom szerencsére, hogy másnak rosszabb, de
ez nem ad okot a boldogságra..Miért legyek boldog attól, hogy másnak rosszabb?
Én a saját bajaimmal törődöm, és sajnos van belőle bőven. Nem tettem eddig semmi
olyat amire büszke lehetnék, amivel kiérdemeltem volna más érdemszavát.
Tudjátok, ezért is nehéz verset írni. Már nem találom a szavakat, nem találom
önmagam. Én akarom, hogy jobb legyen, teszek is érte, és mindent megpróbálok,
de sajnos még nem lett meg az eredménye.
Viszont az jó érzéssel tölt el, hogy sokan szeretnek
és sokan gondoljátok azt, hogy jó, hogy vagyok nektek. Jó érzés tényleg, és köszönöm
is. Hát most gondoltam leírom ezt, mert már kezdem egyre rosszabbul viselni.
és szerencsétlen nap. Hát velem mostanában az utóbbi történik. Hogy miért?
Mert egy hasztalan senki vagyok. Tényleg.. Igazából én nem vagyok jó semmire.
És ez nem önsajnáltatós duma, és nem szeretném azt se, ha azt mondanák:
"Ne legyél már ilyen hülye gyerek", vagy ehhez hasonlóak. Nem érdekel.
Én tudom szerencsére, hogy másnak rosszabb, de
ez nem ad okot a boldogságra..Miért legyek boldog attól, hogy másnak rosszabb?
Én a saját bajaimmal törődöm, és sajnos van belőle bőven. Nem tettem eddig semmi
olyat amire büszke lehetnék, amivel kiérdemeltem volna más érdemszavát.
Tudjátok, ezért is nehéz verset írni. Már nem találom a szavakat, nem találom
önmagam. Én akarom, hogy jobb legyen, teszek is érte, és mindent megpróbálok,
de sajnos még nem lett meg az eredménye.
Viszont az jó érzéssel tölt el, hogy sokan szeretnek
és sokan gondoljátok azt, hogy jó, hogy vagyok nektek. Jó érzés tényleg, és köszönöm
is. Hát most gondoltam leírom ezt, mert már kezdem egyre rosszabbul viselni.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Rég óta várok, az igazi érzésre
Melyet a szívem kíván már idők óta
Várok, arra az egyetlen lépésre
És hogy felzúgjon a csendes nóta
A dal, mely lelkemnek oly kedves
De szomorú, hisz egyedül vagyok
Rég volt..tudod. Az az igazi nyelves
Vagy az apró kis csókok
Bánatom tengernyi sebet fakasztott szívemen
És már nincs gyógyszer mely begyógyítja
Hiányzik az az érzés, amely a szívemben
Él, és vár, és vár.. Ki tudja mióta
Egyedül állok, és nézek ki az ablakon
Üres táj néz vissza rám, s csöndes, nyugodt
Nem lesz jobb, hiába akarom
Az sorsom e téren úgy látszik végképp megrogyott.
